Úgy repült el felettem az elmúlt 4 hónap, hogy mikor a munkahelyemen fordítottam egyet a naptáron és szembesültem azzal, hogy már augusztus van, kicsit csalódott és szomorú lettem. Mindjárt vége a nyárnak, csak úgy elszaladt. Na de mivel próbálom a negatív énemet visszafogni, elhatároztam, hogy amit csak lehet, belesűrítem az utolsó hónapba, kerül amibe kerül és elégedetten zárom a nyarat. Íme az én nyár végi, kicsit gyerekes-örömteli listám:
Rebeka
0 Comments
Minden évben kikerülhetetlen a február 14.-ke okozta dilemma - a Valentin-nap. Hiába nem a mi nemzetünk ünnepe, szerintem ez már nem számít. Beszivárgott az életünkbe és már lassan egy hónapja bámulom a szívecskékkel teleaggatott üzletek kirakatait és pirosban-pinkben játszó hírlevelek tucatjait az e-mail fiókomban. Számomra egy rózsaszín csillámporral telefújt nap és nem tagadom, hogy szeretem. De szerintem nem ez az egyetlen nap az évben, amin ki kellene fejeznünk azt a szeretet/szerelmet amit mások iránt érzünk. Illetve szerintem ezen a napon nem csak másokat, de magunkat is szeretnünk kell. Ha van párod, ha nincs, a Valentin-nap egy tökéletes alkalom arra, hogy kimutasd a szeretetedet magad iránt. A tökéletes pihenés Lazíts, olvass könyvet, kirándulj egyet vagy nézd meg a kedvenc filmedet. Kávézz a kedvenc helyeden, találkozz a barátnőiddel vagy a szerelmeddel. Nem muszáj romantikázni ezen a napon. A lényeg, hogy engedj meg magadnak egy (vagy több) olyan programot, ami kikapcsol és boldoggá tesz. A tökéletes kényeztetés Na, ezt ki hogy érti... Én egy kényeztető forró fürdőre gondoltam. Elő a habfürdővel, a fürdősóval vagy egy illatos fürdőbombával. Én a Yamuna termékeit imádom, ha lazítani akarok csak előveszem a kedvenc levendulás fürdőbombámat, pár vanília illatú mécsest és beteszem a relaxációs playlist-emet. A tökéletes nassolnivaló Ezen a napon (meg amúgy az év többi napján) nem kell lelkiismeret-furdalást érezni egy elfogyasztott tábla csoki, édesség vagy bármiféle nasi után. Ha a szerelmedtől kapod ezt a nasit akkor meg főleg nem kell. A tökéletes időpont Például arra, hogy felhívd a nagymamádat/anyukádat/egy távol élő rokont, hogy szereted. Igen, ez baromi jól fog esni neki, de neked még inkább. Vagy tegyél bármilyen jótékony dolgot. Felmelegíted a szívedet és büszke leszel magadra - ez a legjobb érzés a világon. Rebeka
... és te nem tudsz belőle limonádét készíteni. Rágtam magam, hogy megírjam e ezt a bejegyzést, de mint minden ilyen helyzetben rájöttem, hogy ez a platform a mi kis nyílt naplónk, ahol tanácsot adunk, szívünk kis kívánságait pötyögjük le és persze magunkról is írunk. Mi más értelme lenne egy lifestyle blognak. Én szeretem más bloggerek személyesebb posztjait, így most már én sem tartok attól, hogy bepillantást nyerjetek az életembe. Amikor végeztem a főiskolán és a kezembe tartottam a diplomámat, úgy éreztem a világ az enyém, arra vár, hogy bevegyem egy kis szegletét. Fél éves munkakeresés után a saját szakmámban vidéken egy kicsit másképp látom a dolgokat. Rájöttem, hogy naiv kis 22 éves fruska vagyok, mert azt hittem, majd egy perc alatt lesz állásom. Fél év után oda jutottam, hogy az éltet mikor reggel felkelek, ez az első gondolatom: este milyen jó lesz visszabújni a meleg takaró alá és újra aludni. Fél év után oda jutottam, hogy meg kellett állapítanom, le kell egyes dolgokról mondanom a kényelem és elképzeléseim kárára. Fél év után rá kellett jönnöm, az akadály, ami előttem tornyosul én magam vagyok. Saját magamat küldtem a padlóra és megszoktam, hogy ott ragadtam. Lássuk be, elég nehéz ezzel szembesülni. Én hetekig tagadtam, veszekedtem mindenkivel, aki próbálta ezt elmagyarázni nekem és vérig sértve löktem el a segítséget. Mert segítség a kéretlen tanács és a szülői szigor. Csak nekem ehhez hónapok kellettek, hogy rájöjjek. Elég elkeserítő, mikor a terved nem úgy alakul, ahogy te akartad. És mikor már nem tudtam tovább tagadni, mikor már tudtam, így nem lehetek boldog hosszútávon az egy igazi pofon volt. Összetörtem napokra és nehezen tudtam magam összerakni. Szerintem még most sem vagyok az igazi formámban, de dolgozom rajta. Tervezek, alaposan. Az egyik legjobb barátnőm adta a legjobb tanácsot ezzel kapcsolatban. Hogy kell A, B, C, D tervet készíteni és ha ezek se jönnek össze, legyen ott az az E terv is. És így tovább. Én eddig csak egy A tervet készítettem, ragaszkodtam hozzá foggal-körömmel és nemet mondtam mindenre, ha nem volt összeegyeztethető az elképzeléseimmel. Most itt sorakoznak előttem a tervek, némelyik félig készen, de határozottan állnak egymás után a tornasorba. Én pedig félve teszem meg az első lépéseket az új A tervben, mert ez rohadt ijesztő. Kimozdulni a komfort zónámból, egy új perspektívából szemlélni mindent és magabiztosságot színlelve (hátha rám ragad és ez természetes tulajdonságom lesz) menni előre a terv(ek) szerint meglepően új és túlságosan is felnőtt dolog. Rebeka
Nem gondoltam, hogy egyszer egy olyan gondolat üti fel a fejét és kezd kibontakozni a kócos kis buksimban, hogy irigylem azokat, akik iskolába járnak - nem hogy még le is írjam! Kimondani hangosan még nem mertem, félek, a húgom és a barátnőim élve cincálnának apró kis darabokra. De na, hát bevallom, hiányzik! Mondjuk az általánosra alig emlékszem, de azt tudom, hogy nem annyira szerettem. Nyolc osztályos gimnáziumba járva cseperedtem fel, ami bár hosszú volt, nagyon szerettem. Jó osztályunk volt, iszonyatos jófej emberekkel tele tűzdelve és a tanári kar 95%-ára nem lehetett panaszom. A fősuli meg szerelem volt - azt tanultam amit akartam, a tanáraim és a saját elvárásaimnak is megfeleltem kényelmesebb keretek között mint a gimiben. Oké, ez egy ZH vagy vizsgaidőszakban húzósabb volt, de azt a minimális időt fél lábon is ki lehetett bírni. Ám amióta lediplomáztam, elkezdtem dolgozni. Eleinte nagyon tetszett (és most sincs rá panaszom), végre nem unatkozom a rövidebb napokon és lefoglalom magamat. Aha, csak azt vettem észre magamon, hogy felkelek, a reggeli kimarad, rohanás a melóba, átdolgozom a napot - néha úgy, hogy egy falatot sem ettem, csak ha már ájuldozom az éhségtől -, rohanás haza, kaja, fürdés, egy pici TV és helloszia, lámpa leolt, Rebeka pedig már ezerrel horkol. A hétköznapok így teltek el, és semmi érdekesnek mondható nem történt velem, mert hétvégén nem hogy kávézni a barátnőkkel, az ágyból felkelni sem volt kedvem. A monotonitás megölte a spontán oldalamat. Aztán magamban azt mondtam, elég! Nem leszek én uncsi, állandóan nyavalygó lustaság. Csináld magad! Ne áltassuk magunkat (na mert én ezt tettem), hogy nincs semmi program a hétvégére a környéken. DE, van. Mindig. Ha ez csak egy mozi, egy kávézás vagy egy nagy séta a városban, az is egy program, nem? Ne mondj le mindenről Múlt héten kemény 2 óra alvás után mentem szombaton melózni, de teljesen megérte. A barátom csütörtök este szólt, hogy nincs e kedvem elmenni egy gólya és öregdiák bálra. Reálisan gondolkodva először nemet mondtam, majd egy órás tépelődés után igent. Meló előtt még elugrottam egy gyönyörű ruhát venni magamnak - mert természetesen "nem volt egy rongyom se"... -, és a munka után rohantam Győrbe. Szuper buli volt jó társasággal és a legjobb az volt, hogy a barátom, aki utál táncolni, az egész bulit végig táncolta velem. Kényeztesd magad Legtöbbször se időm, se energiám nincs ahhoz, hogy eresszek egy kád forró fürdőt, kifessem a körmömet vagy készítsek egy jó kis arcpakolást magamnak. Inkább gyors zuhany, még gyorsabb haj mosás és egy gyors arc tisztítás. Kényeztetés max az, ha van idegzetem még testápolót is kenni magamra. Na, ezt megpróbálom múlt időbe tenni a fejemben, és többet kényeztetni magamat, mert hiába vesz el egy picit több időt a napomból, a végére kipihentebb vagyok és jobban érzem magam. Rebeka
Furcsán jó érzéssel gondolok vissza a vasárnap délutánra. Már napok óta szeretném megosztani veletek ezt az élményt, illetve azt, amit kiváltott belőlem. Olyan vagyok mint egy kis gyerek. Sokszor el vagyok magamban, de a lelkemnek szüksége van programokra. Nyaggattam a barátomat menjünk el a hétvégén kirándulni, de olyan lusták voltunk az egész heti munka után, hogy a szombat és vasárnap délután nagy része pihenéssel telt. Majd egy kisebb eszmecsere után a kedvesem rájött, hogy én még soha nem robogóztam. Na, ő ki is találta a programot a délután hátralévő részére. Hát, mit ne mondjak, betojtam. Egy rakás szerencsétlenség vagyok az új dolgokban és már láttam magam előtt a füstölgő roncsokat, amit magam után hagyok egy árokban. Heves tiltakozásom egy cseppet sem érdekelte a barátomat, 1000 wattos mosollyal utasított, hogy azonnal tápászkodjak fel és irány az udvar. Puffogva követtem, és morcosan magyaráztam, hogy NEM FOG MENNI, hagyjon már, béna vagyok stb. Akkor sem hagytam abba, mikor már a robogón ültem és már arra is alig emlékeztem, mit mondott egy perccel korábban a gáz adásról. Két kört mentem kántálva, hogy "nekemeznemfogmenniKristófhagyjálmárbékénbénavagyok" és már mantraként mondogattam, mikor kezdtem ráérezni a dologra. Mint egy kis gyerek, úgy örültem ennek Nem nagy titok, végül sikerült megtanulnom robogózni. Az sem titok - bár ez egy egyszerű dolog, nem igényel tehetséget vagy magas IQ-t - nagyon örülök, hogy a barátom addig erőszakoskodott, hogy rájöttem, nem kell félnem az olyan dolgoktól, amit még nem próbáltam. Hiába írtam már nektek, hogy pozitívan gondolkodok meg nyitott vagyok, azt hiszem az utóbbi időben ezt nem "gyakoroltam". Mert igen, bármilyen bután hangzik, ezt gyakorolni kell: bele kell szőnünk a minden napjainkba és van hogy rá kell erőltetnünk magunkra olyan dolgokat, amikből tudjuk, hogy profitálhatunk. Ki kell mozdulnunk a komfort zónánkból és hinnünk kell magunkban, képesek vagyunk mindenre. Utólag belegondolva, sokat köszönhetek a barátomnak. Ő erősködött, hogy próbáljam ki újra a síelést. Sok rossz emlékem volt a síeléssel kapcsolatban, de ő segített, hogy rájöjjek, ez egy remek téli sport és mellesleg (meglepően) jól megy. Milliónyi ilyen kis példát tudnék felhozni még nektek. A másik tanácsom az, hallgassatok a szereteteitekre, barátaitokra, akik bátorítanak és tanácsokat adnak nektek, hogy tovább lépjetek vagy új dolgokat próbáljatok ki. Higgyétek el, érdemes! Gazdagítjátok az élményeitek tárát, több mindenre lesztek képesek és növelitek az önbizalmatokat ez által. Rebeka
|
Két álmodozó írásai életmódról, divatról, szépségápolásról - na meg saját magukról! Archives
February 2017
Categories
All
|