... és te nem tudsz belőle limonádét készíteni. Rágtam magam, hogy megírjam e ezt a bejegyzést, de mint minden ilyen helyzetben rájöttem, hogy ez a platform a mi kis nyílt naplónk, ahol tanácsot adunk, szívünk kis kívánságait pötyögjük le és persze magunkról is írunk. Mi más értelme lenne egy lifestyle blognak. Én szeretem más bloggerek személyesebb posztjait, így most már én sem tartok attól, hogy bepillantást nyerjetek az életembe. Amikor végeztem a főiskolán és a kezembe tartottam a diplomámat, úgy éreztem a világ az enyém, arra vár, hogy bevegyem egy kis szegletét. Fél éves munkakeresés után a saját szakmámban vidéken egy kicsit másképp látom a dolgokat. Rájöttem, hogy naiv kis 22 éves fruska vagyok, mert azt hittem, majd egy perc alatt lesz állásom. Fél év után oda jutottam, hogy az éltet mikor reggel felkelek, ez az első gondolatom: este milyen jó lesz visszabújni a meleg takaró alá és újra aludni. Fél év után oda jutottam, hogy meg kellett állapítanom, le kell egyes dolgokról mondanom a kényelem és elképzeléseim kárára. Fél év után rá kellett jönnöm, az akadály, ami előttem tornyosul én magam vagyok. Saját magamat küldtem a padlóra és megszoktam, hogy ott ragadtam. Lássuk be, elég nehéz ezzel szembesülni. Én hetekig tagadtam, veszekedtem mindenkivel, aki próbálta ezt elmagyarázni nekem és vérig sértve löktem el a segítséget. Mert segítség a kéretlen tanács és a szülői szigor. Csak nekem ehhez hónapok kellettek, hogy rájöjjek. Elég elkeserítő, mikor a terved nem úgy alakul, ahogy te akartad. És mikor már nem tudtam tovább tagadni, mikor már tudtam, így nem lehetek boldog hosszútávon az egy igazi pofon volt. Összetörtem napokra és nehezen tudtam magam összerakni. Szerintem még most sem vagyok az igazi formámban, de dolgozom rajta. Tervezek, alaposan. Az egyik legjobb barátnőm adta a legjobb tanácsot ezzel kapcsolatban. Hogy kell A, B, C, D tervet készíteni és ha ezek se jönnek össze, legyen ott az az E terv is. És így tovább. Én eddig csak egy A tervet készítettem, ragaszkodtam hozzá foggal-körömmel és nemet mondtam mindenre, ha nem volt összeegyeztethető az elképzeléseimmel. Most itt sorakoznak előttem a tervek, némelyik félig készen, de határozottan állnak egymás után a tornasorba. Én pedig félve teszem meg az első lépéseket az új A tervben, mert ez rohadt ijesztő. Kimozdulni a komfort zónámból, egy új perspektívából szemlélni mindent és magabiztosságot színlelve (hátha rám ragad és ez természetes tulajdonságom lesz) menni előre a terv(ek) szerint meglepően új és túlságosan is felnőtt dolog. Rebeka
0 Comments
Leave a Reply. |
Két álmodozó írásai életmódról, divatról, szépségápolásról - na meg saját magukról! Archives
February 2017
Categories
All
|