Nem gondoltam, hogy egyszer egy olyan gondolat üti fel a fejét és kezd kibontakozni a kócos kis buksimban, hogy irigylem azokat, akik iskolába járnak - nem hogy még le is írjam! Kimondani hangosan még nem mertem, félek, a húgom és a barátnőim élve cincálnának apró kis darabokra. De na, hát bevallom, hiányzik! Mondjuk az általánosra alig emlékszem, de azt tudom, hogy nem annyira szerettem. Nyolc osztályos gimnáziumba járva cseperedtem fel, ami bár hosszú volt, nagyon szerettem. Jó osztályunk volt, iszonyatos jófej emberekkel tele tűzdelve és a tanári kar 95%-ára nem lehetett panaszom. A fősuli meg szerelem volt - azt tanultam amit akartam, a tanáraim és a saját elvárásaimnak is megfeleltem kényelmesebb keretek között mint a gimiben. Oké, ez egy ZH vagy vizsgaidőszakban húzósabb volt, de azt a minimális időt fél lábon is ki lehetett bírni. Ám amióta lediplomáztam, elkezdtem dolgozni. Eleinte nagyon tetszett (és most sincs rá panaszom), végre nem unatkozom a rövidebb napokon és lefoglalom magamat. Aha, csak azt vettem észre magamon, hogy felkelek, a reggeli kimarad, rohanás a melóba, átdolgozom a napot - néha úgy, hogy egy falatot sem ettem, csak ha már ájuldozom az éhségtől -, rohanás haza, kaja, fürdés, egy pici TV és helloszia, lámpa leolt, Rebeka pedig már ezerrel horkol. A hétköznapok így teltek el, és semmi érdekesnek mondható nem történt velem, mert hétvégén nem hogy kávézni a barátnőkkel, az ágyból felkelni sem volt kedvem. A monotonitás megölte a spontán oldalamat. Aztán magamban azt mondtam, elég! Nem leszek én uncsi, állandóan nyavalygó lustaság. Csináld magad! Ne áltassuk magunkat (na mert én ezt tettem), hogy nincs semmi program a hétvégére a környéken. DE, van. Mindig. Ha ez csak egy mozi, egy kávézás vagy egy nagy séta a városban, az is egy program, nem? Ne mondj le mindenről Múlt héten kemény 2 óra alvás után mentem szombaton melózni, de teljesen megérte. A barátom csütörtök este szólt, hogy nincs e kedvem elmenni egy gólya és öregdiák bálra. Reálisan gondolkodva először nemet mondtam, majd egy órás tépelődés után igent. Meló előtt még elugrottam egy gyönyörű ruhát venni magamnak - mert természetesen "nem volt egy rongyom se"... -, és a munka után rohantam Győrbe. Szuper buli volt jó társasággal és a legjobb az volt, hogy a barátom, aki utál táncolni, az egész bulit végig táncolta velem. Kényeztesd magad Legtöbbször se időm, se energiám nincs ahhoz, hogy eresszek egy kád forró fürdőt, kifessem a körmömet vagy készítsek egy jó kis arcpakolást magamnak. Inkább gyors zuhany, még gyorsabb haj mosás és egy gyors arc tisztítás. Kényeztetés max az, ha van idegzetem még testápolót is kenni magamra. Na, ezt megpróbálom múlt időbe tenni a fejemben, és többet kényeztetni magamat, mert hiába vesz el egy picit több időt a napomból, a végére kipihentebb vagyok és jobban érzem magam. Rebeka
0 Comments
Leave a Reply. |
Két álmodozó írásai életmódról, divatról, szépségápolásról - na meg saját magukról! Archives
February 2017
Categories
All
|