Furcsán jó érzéssel gondolok vissza a vasárnap délutánra. Már napok óta szeretném megosztani veletek ezt az élményt, illetve azt, amit kiváltott belőlem. Olyan vagyok mint egy kis gyerek. Sokszor el vagyok magamban, de a lelkemnek szüksége van programokra. Nyaggattam a barátomat menjünk el a hétvégén kirándulni, de olyan lusták voltunk az egész heti munka után, hogy a szombat és vasárnap délután nagy része pihenéssel telt. Majd egy kisebb eszmecsere után a kedvesem rájött, hogy én még soha nem robogóztam. Na, ő ki is találta a programot a délután hátralévő részére. Hát, mit ne mondjak, betojtam. Egy rakás szerencsétlenség vagyok az új dolgokban és már láttam magam előtt a füstölgő roncsokat, amit magam után hagyok egy árokban. Heves tiltakozásom egy cseppet sem érdekelte a barátomat, 1000 wattos mosollyal utasított, hogy azonnal tápászkodjak fel és irány az udvar. Puffogva követtem, és morcosan magyaráztam, hogy NEM FOG MENNI, hagyjon már, béna vagyok stb. Akkor sem hagytam abba, mikor már a robogón ültem és már arra is alig emlékeztem, mit mondott egy perccel korábban a gáz adásról. Két kört mentem kántálva, hogy "nekemeznemfogmenniKristófhagyjálmárbékénbénavagyok" és már mantraként mondogattam, mikor kezdtem ráérezni a dologra. Mint egy kis gyerek, úgy örültem ennek Nem nagy titok, végül sikerült megtanulnom robogózni. Az sem titok - bár ez egy egyszerű dolog, nem igényel tehetséget vagy magas IQ-t - nagyon örülök, hogy a barátom addig erőszakoskodott, hogy rájöttem, nem kell félnem az olyan dolgoktól, amit még nem próbáltam. Hiába írtam már nektek, hogy pozitívan gondolkodok meg nyitott vagyok, azt hiszem az utóbbi időben ezt nem "gyakoroltam". Mert igen, bármilyen bután hangzik, ezt gyakorolni kell: bele kell szőnünk a minden napjainkba és van hogy rá kell erőltetnünk magunkra olyan dolgokat, amikből tudjuk, hogy profitálhatunk. Ki kell mozdulnunk a komfort zónánkból és hinnünk kell magunkban, képesek vagyunk mindenre. Utólag belegondolva, sokat köszönhetek a barátomnak. Ő erősködött, hogy próbáljam ki újra a síelést. Sok rossz emlékem volt a síeléssel kapcsolatban, de ő segített, hogy rájöjjek, ez egy remek téli sport és mellesleg (meglepően) jól megy. Milliónyi ilyen kis példát tudnék felhozni még nektek. A másik tanácsom az, hallgassatok a szereteteitekre, barátaitokra, akik bátorítanak és tanácsokat adnak nektek, hogy tovább lépjetek vagy új dolgokat próbáljatok ki. Higgyétek el, érdemes! Gazdagítjátok az élményeitek tárát, több mindenre lesztek képesek és növelitek az önbizalmatokat ez által. Rebeka
0 Comments
Leave a Reply. |
Két álmodozó írásai életmódról, divatról, szépségápolásról - na meg saját magukról! Archives
February 2017
Categories
All
|