Nem titok, képes vagyok egyik pillanatról a másikra mormota üzemmódba váltani. Szeretek bekuckózni az ágyamba, forró teát kortyolgatni és közben sorra bámulni a filmeket/sorozatokat. Ilyenkor jók a limonádé filmek, a sorsfordító drámák és krimik halma - igazából bármi jöhet, jóformán mindenevő vagyok (kivétel horror, brrr...). Az örök listámon a Gyűrűk ura triológia, a Star Wars és a Keresztapa filmek szerepelnek, viszont egy ilyen hétvégi kuckózásra meg vannak a külön kedvenceim. Nővérem húga Kissé morbid dolog, de szeretem a rákos-halálos beteg filmeket. Mélyen megérintenek, bele tudom élni magam. Ez a film egy kicsit kilóg a többi közül és talán ezért kötődöm hozzá ennyire. Igaz történet alapján készült, egy kislány csak azért született meg, hogy leukémiás nővérét életben tartsa. A lombik bébi 11 évessé érve megunja ezt, és bepereli a szüleit, hogy ő rendelkezhessen a teste felett. Érdemes megnézni, hogy egy betegség hogyan formálja át a családot - az anya, az apa, a testvérek és a többi kívülálló szemszögén keresztül is megismerhetjük az egész történetet. Egy különc srác feljegyzései Ja, tudom, ez kb. minden második ember kedvence - nem ok nélkül. Mindenki tud azonosulni a főszereplővel, Charlieval, aki nehezen szerez barátokat és az egyetlen barátja is öngyilkosságot követ el. A gimiben nehezen, de összebarátkozik két különc végzőssel, akik mostoha testvérek, Patrickkel és Sammel. Az ő barátaik, bulijaik, a Rocky Horror Show előadások és vizsgákra való felkészülés alatt megismerjük a többi karaktert és Charlie valódi problémáit. A film vége számomra először sokkoló volt és vissza kellett pörgetnem, hogy újra átéljem a dolgokat. Már régóta tervezem elolvasni a könyvet is, van egy tippem, hogy az még jobb. The DUFF A sztori nem kapna Oscar díjat, sőt már-már klisé. Béna, okos és egyedi lány és egy jóképű, butácska, de jószívű ficsúr: összekülönböznek, segítik egymást, majd a sztori vége sem meglepő. Viszont azért szeretem ezt a filmet, mert egy olyan dologra "hívja fel a figyelmet", ami a mai világban nem meglepő. Léteznek DUFF-ok (Csúnya, kellemetlen, kövér barát), sőt az ember lánya a film közepén azt érzi, baszki, ő is volt már DUFF-ja valakinek, vagyis miről beszélünk még most is az! A DUFF persze nem azt jelenti, hogy tényleg csúnya valaki, csak ő az a barát, akit ha megközelítünk, összeszedhetjük a barátnőjét/barátját. Hát, ja, szerintem mindenki volt már DUFF, so sorry. Imádtam az elejétől a végéig, főleg Bella Thornet, mert a gonosz gimis ribit nagyon jól adja elő. Holiday Na ez az a film, amit akárhányszor elkapok TV kapcsolgatás közben, mindig végig nézek, még akkoris, ha már a fele lement. Iris és Amanda sztorija minden ügyes bajos dolgával együtt bájos, a film közben az ember lánya tud röhögni, szomorkodni, kínosan érezni magát vagy a "velemismegtörtént" érzést átélni. Los Angeles pörgése és a télbe burkolózott angliai kis falu bája, illetve a szereplők keserédes története engem mindig magával ragad, még akkor is ha Jack Blacket még mindig nem találom a legtökéletesebbnek erre a szerepre. Lány kilenc parókával Hát igen, mint már mondtam, szeretem a rákos filmeket. Ez is eltér a többitől számomra, Shopiet 21 évesen egy ritka rákkal diagnosztizálják, pedig épp elköltözne otthonról és élné az egyetemisták gondtalan életét. Nem törődik bele a betegségbe, megpróbálja a legtöbbet kihozni a helyzetéből és élni tovább. Nyilván vannak mélypontok a filmben, de ettől annyira életszagú az egész. Rebeka
0 Comments
Nem tudom szükséges-e magyarázkodnom azért, mert nagyon eltűntem az oldalról vagy kezdjek-e csak egyszerre új bejegyzéseket írni. Végül be kellett látnom, hogy magyarázkodós típus vagyok. Arra nem szeretnék kitérni, hogy pontosan mi is történt velem a nyáron, relapszus történt a betegségembe, amiből még most is a kilábaló szakaszban vagyok, szerencsére az orvosi látogatások száma lecsökkent havi egyre, ami már jobb, mint a heti egy volt, hónapokon keresztül. Na de elég a siránkozásból, napok óta fogalmazódik ez a bejegyzés a fejemben, és megpróbálom most írásba átadni nektek, szóval akkor mesélek arról nektek, hogy hogy szerettem bele a sminkelés világába. Körülbelül két-három évvel ezelőttig nem igazán foglalkoztatott maga a sminkelés, csak egy napi rutin volt, egy teljesen alap kis sminkes táskával. Ecseteket nem használtam, a füstös szem olyan kínainak tűnt, mintha egy hosszú bonyolult matekképletet tettek volna elém. Meg hát amúgy is, kit érdekel a smink, ha negyed órával többet aludhattam az egyetemi órák előtt. Aztán valahogy eljutottam a Youtube sötét részeibe, ahol lányok élvezetből csinálták mindezt, és elkezdett érdekelni a dolog. Tipikusan az az ember vagyok, hogy ha fejben eldöntöm, hogy ezt én is képes leszek megcsinálni, akkor az úgy is lesz (csak sajnos ritkán bízok magamban ennyire). Igazából, ahogy piszkálta a tudatom ez a dolog, tettem is egy hatalmas lépést, azért mondom, hogy hatalmas, mert fogalmam se volt, hogy mit kezdek majd vele, az ára viszont kiürítette a pénztárcám. Megrendeltem a Naked 2 palettát, amit utána napokig nézegettem, hogy na ezzel most csak kezdeni kell már valamit ha itt áll a szekrényben. Innen már igazából egyszerűen jött minden, magamon gyakoroltam, lemostam, újrakezdtem és időközben azt vettem észre, hogy egyre jobban megy és a saját vonásaimat mennyire szépen ki tudom emelni. Persze volt pár alkalom, amikor visszanéztem a telefonomban a képeket magamról és keresztbe álltak a szemeim, de mára már magabiztosan segítek akár másoknak is és imádom. Bár közgazdásznak tanulok, tudom, hogy ez az, amivel foglalkozni szeretnék. Borzalmasan jó érzés látni, amikor valaki elcsodálkozik, hogy igen ma különleges napom van, mert önbizalmat kap az én kezem munkájától. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy sminkben vagyunk csak szépek, sőt! A mindennapokon szinte elő se kerül a nagy készletem, mert nem érzem szükségesnek, és a bőrnek se tesz jót a pórusok folyamatosan el vannak tömítve. Ja, meg hát a plusz alvásról, azért most se mondok le az esetek nagy részében. Sajnos jó felbontású képeket nem igazán tudok mutatni még, mert egy fényképező beszerzése folyamatban van (tegyük hozzá, hosszú folyamat lesz), úgyhogy addig itt van pár darab az instagrammomról, ahol @enikomszrs néven követhettek!
Furcsán jó érzéssel gondolok vissza a vasárnap délutánra. Már napok óta szeretném megosztani veletek ezt az élményt, illetve azt, amit kiváltott belőlem. Olyan vagyok mint egy kis gyerek. Sokszor el vagyok magamban, de a lelkemnek szüksége van programokra. Nyaggattam a barátomat menjünk el a hétvégén kirándulni, de olyan lusták voltunk az egész heti munka után, hogy a szombat és vasárnap délután nagy része pihenéssel telt. Majd egy kisebb eszmecsere után a kedvesem rájött, hogy én még soha nem robogóztam. Na, ő ki is találta a programot a délután hátralévő részére. Hát, mit ne mondjak, betojtam. Egy rakás szerencsétlenség vagyok az új dolgokban és már láttam magam előtt a füstölgő roncsokat, amit magam után hagyok egy árokban. Heves tiltakozásom egy cseppet sem érdekelte a barátomat, 1000 wattos mosollyal utasított, hogy azonnal tápászkodjak fel és irány az udvar. Puffogva követtem, és morcosan magyaráztam, hogy NEM FOG MENNI, hagyjon már, béna vagyok stb. Akkor sem hagytam abba, mikor már a robogón ültem és már arra is alig emlékeztem, mit mondott egy perccel korábban a gáz adásról. Két kört mentem kántálva, hogy "nekemeznemfogmenniKristófhagyjálmárbékénbénavagyok" és már mantraként mondogattam, mikor kezdtem ráérezni a dologra. Mint egy kis gyerek, úgy örültem ennek Nem nagy titok, végül sikerült megtanulnom robogózni. Az sem titok - bár ez egy egyszerű dolog, nem igényel tehetséget vagy magas IQ-t - nagyon örülök, hogy a barátom addig erőszakoskodott, hogy rájöttem, nem kell félnem az olyan dolgoktól, amit még nem próbáltam. Hiába írtam már nektek, hogy pozitívan gondolkodok meg nyitott vagyok, azt hiszem az utóbbi időben ezt nem "gyakoroltam". Mert igen, bármilyen bután hangzik, ezt gyakorolni kell: bele kell szőnünk a minden napjainkba és van hogy rá kell erőltetnünk magunkra olyan dolgokat, amikből tudjuk, hogy profitálhatunk. Ki kell mozdulnunk a komfort zónánkból és hinnünk kell magunkban, képesek vagyunk mindenre. Utólag belegondolva, sokat köszönhetek a barátomnak. Ő erősködött, hogy próbáljam ki újra a síelést. Sok rossz emlékem volt a síeléssel kapcsolatban, de ő segített, hogy rájöjjek, ez egy remek téli sport és mellesleg (meglepően) jól megy. Milliónyi ilyen kis példát tudnék felhozni még nektek. A másik tanácsom az, hallgassatok a szereteteitekre, barátaitokra, akik bátorítanak és tanácsokat adnak nektek, hogy tovább lépjetek vagy új dolgokat próbáljatok ki. Higgyétek el, érdemes! Gazdagítjátok az élményeitek tárát, több mindenre lesztek képesek és növelitek az önbizalmatokat ez által. Rebeka
Bár már ezerszer elmondtam, hogy nem a legszeretettebb évszakom az ősz, azért ilyenkor nem süllyedek bele teljesen az utálat mocsarába. Már tavaly is megpróbáltam a legjobb oldalát nézni az őszi hónapoknak - amit egy bejegyzés keretében meg is osztottam veletek - és rájöttem, hogy ilyenkor meg vannak azok a bizonyos szokásaim, illetve dolgaim, amiknek csak a hidegebb időben válok a rabjává. Ilyenkor elkezdek kényesen odafigyelni, hogy mennyi zöldséget és gyümölcsöt eszek. Röhejes, de én ősszel és télen kívánom ezeket, nem pedig a meleg hónapokban, amikor még a szomszéd néni is cseresznyét, paprikát meg barackot árul a piacon. Valószínűleg az szervezetem érzi, be kell raktározni a hűvösebb időre vitaminokból. Mert hiába tömködöm magam 1000 mg C-vitaminnal naponta, azért egy alma naponta többet ér szerintem. A reggelivel együtt próbálom ilyenkor a legtöbb zöldséget enni, a szendvics vagy rántotta mellé könnyen csúszik. Ebédre és vacsorára szinte csak meleg ételt eszek, ami után jól esik egy-egy gyümölcs, illetve közötte (most is szőlőt majszolok...). Ebben az időszakban sokszor hallom, hogy drága a gyümölcs és a zöldség, illetve víz ízű, nem finom na meg milyen kevés van. Ősszel szerintem még könnyű a dolgunk - ott a szőlő, a szilva, a sütőtök, az alma és a körte. Magában is finomak, de egy turmixként sűrítve vagy krémlevesként elkészítve is isteniek. Idén tudatosan bele kezdtem egy mini tisztító kúrába. Na nem kell semmi hajmeresztő dologra gondolni, csak pár károsabb dolgot próbálok elhagyni. Példának okáért a kávét zöld teára cseréltem. Bár imádom a kávét, koffein érzékeny vagyok, ezért amúgy is tejeskávézni szoktam, Az első pár nap volt szörnyű volt, mert délután háromkor majdnem lefordultam a székről, mert hiányolta a szervezetem a napi második latte-m. Ám már kezdem érezni a zöld tea jótékony hatását. Nem érzem már azt, hogy ha nem iszok még egy bögrével elájulok a fáradtságtól és az emésztésemnek is jót tett. Én üresen iszom, de ha valaki nem bírja a kesernyés ízét az egy kevés mézzel vagy xillittel ízesítheti, a cukrot viszont felejtsük el. Próbálok minél több egészségesebb ételt enni, és a káros dolgokat elhagyni. Nem fogok hazudni, ez nem azt jelenti, hogy mostantól nem eszek meg egy ültő helyemben egy zacskó chipset (mert igen, képes vagyok rá...) vagy nem eszem többet pizzát, mert nem szeretném magamtól megtagadni azt, amit szeretek. Inkább törekedek arra, hogy ez kevesebbszer forduljon elő: a fehérlisztes pékáruk helyett teljes kiörlésűt veszek és a sült krumpli helyett csak salátát kérni a gyros tálhoz. Ezek a minimális változtatások tudom, hogy majd egyre nagyobbak lesznek, csak fokozatosan kell ezeket belefűznöm az életembe. Nekem a radikális út sosem működött hosszútávon. Szóval hajrá - nekem és nektek is! :) Rebeka
|
Két álmodozó írásai életmódról, divatról, szépségápolásról - na meg saját magukról! Archives
February 2017
Categories
All
|