Na igen, ma van a szülinapom. Mikor kipattant a fejemből az ötlet, hogy 23 random tényt felsorakoztatok magamról azon okból kifolyólag, hogy betöltöm a 23. életévemet, az nagyon frappánsnak tűnt elsőre. Így a poszt megírása után kicsit nagyképűnek. Ám ez az én napom, és íme az én 23-as listám. 1. Előbb tudtam kívülről egy Master Card reklám szövegét, mint a kedvenc Disney mesém szereplőinek a nevét. 2. A születésemre kaptam egy angol cocker spánielt, Angie-t, akihez az első emlékem kötődik. Nagyon szerettem. 3. Csiga volt a jelem az oviban. 4. Ovis koromban csak brióst és kakaóscsigát akartam enni. 5. Mostanra utálom a péksüteményeket. 6. A legszebb karácsonyi ajándékom egy hosszú hajú néger Barbie baba volt. Soha nem játszhattam vele mert a húgom eltörte a nyakát... (máig nagy szívfájdalmam) 7. 2 évesen megműtötték a fülemet, 3 évesen pedig kétszer. 8. Én SZÓ SZERINT a Star Wars-on nőttem fel. Macis filmnek hívtam A Jedi visszatér c. részt az ewokok miatt. 9. Egyébként Star Wars, Keresztapa és Gyűrűk ura rajongó vagyok. Meg persze Harry Potter. 10. Egészen harmadik osztályos koromig utáltam olvasni. Majd megkaptam Thomas Brezina Fiúk kizárva! sorozatának első részét. Utána könyvmoly lettem. 11. Töb mint 100 könyvem van. 12. Tizennégy éves korom óta írok kedvtelésből, az első írásom egy Inuyasha (anime) fanfiction volt. 13. Bőgök , ha egy filmben cuki / szomorú / megható / haldoklós / kiskutyás / kisgyerekes / romantikus / összeborulós / bármitörténős jelenet van. De a Titanicon nem tudok sírni! 14. Tizenhét éves voltam, mire megbékéltem a göndör hajammal. 15. Voltam emo, rocker, hiphop-os és naaaagyon "trendi". 16. Nem szeretem a tejcsokit és a gumicukrot. 17. IMÁDOM A PANDÁKAT! 18. A jobb lábam nagyobb mint a bal. 19. 10 pár magassarkúm van - sosem hordok magassarkút. 20. Minden vágyam egy Cavalier King Charles kiskutya, már a neve is megvan. 21. Lélekben olasznak születtem: hangosan beszélek, állandóan gesztikulálok és tésztafüggő vagyok. 22. Rúzsmániás vagyok, meg sem akarom számolni mennyi rúzsom van. 23. A legjobb szülinapom a 18. volt. Remélem így egy kicsit jobban megismertetek. ;) Rebeka
0 Comments
Nem szeretem az új év=új én szarságot, szerintem az emberek és az életük cseppet sem változik meg ettől a naptól. Nem élünk egy tündérmesében, ezáltal nincs jó tündérkeresztanyánk, aki 00:01-kor suhintana egyet a varázspálcájával és az életünk elképesztően nagy fordulatot venne és megváltozna. Nem történik meg a csoda, az a rohadt tök nem marad tovább hintó és az egerek továbbra is a padláson fognak tanyázni. Nincs új kezdet attól, mert elkezdődött egy új év. Semmi negativítás, ez az igazság szerintem. Viszont év végén - esetemben ez év második napján - mindenkit megszáll a nosztalgia és pozitívan tekint a jövőre. Míg mások hatalmas elvárásokat támasztanak maguk elé és olyan "álmokat" kergetnek, amikre igazából nincs szükségük, én szeretek reális tervet készíteni és nem ragaszkodni hozzá túlságosan. 2015 egy kedves, kissé monoton és mélyvízbe kerülős év volt számomra. Szakdolgozat, gyakorlat, államvizsga - mind olyan dolog, ami új volt, embert próbáló és száraz. De jó is, mert felelősséget és kitartást tanulhattam általuk. Júliusban megkaptam a diplomámat, ami azt hiszem a legjobb dolog eddigi életemben. Letettem valamit az asztalra, tettem az álmaimért, azért, hogy tovább léphessek az életem képzeletbeli létráján. Szeptember óta monotonná vált az életem, mert a családi vállalkozásban dolgozom, de nem bánom. Jó érzés segíteni a szüleimnek és belelátni egy vállalkozás működésébe, az üzleti életbe. 2016 úgy érzem sokat tartogat számomra. A listám nem hosszú, az elvárásaim sem irreálisak és nem veszem túl komolyan, mert ha nem úgy történnek a dolog lépésről lépésre ahogy le van írva, nem dől össze a világ. Minden úgy fog történni, ahogy lennie kell. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy nem kell rajta dolgozni, verejtékkel átitatni és várni, hogy történjen minden magától. Engem ez spannol fel, másokat az, hogy gyökeresen megváltoztatják az életüket. A lényeg, hogy ne veszítsd el magad és tervezz. Ez a lényeg - élni úgy, ahogy a legjobb neked és a legtöbbet tenni önmagadért. Rebeka
Furcsán jó érzéssel gondolok vissza a vasárnap délutánra. Már napok óta szeretném megosztani veletek ezt az élményt, illetve azt, amit kiváltott belőlem. Olyan vagyok mint egy kis gyerek. Sokszor el vagyok magamban, de a lelkemnek szüksége van programokra. Nyaggattam a barátomat menjünk el a hétvégén kirándulni, de olyan lusták voltunk az egész heti munka után, hogy a szombat és vasárnap délután nagy része pihenéssel telt. Majd egy kisebb eszmecsere után a kedvesem rájött, hogy én még soha nem robogóztam. Na, ő ki is találta a programot a délután hátralévő részére. Hát, mit ne mondjak, betojtam. Egy rakás szerencsétlenség vagyok az új dolgokban és már láttam magam előtt a füstölgő roncsokat, amit magam után hagyok egy árokban. Heves tiltakozásom egy cseppet sem érdekelte a barátomat, 1000 wattos mosollyal utasított, hogy azonnal tápászkodjak fel és irány az udvar. Puffogva követtem, és morcosan magyaráztam, hogy NEM FOG MENNI, hagyjon már, béna vagyok stb. Akkor sem hagytam abba, mikor már a robogón ültem és már arra is alig emlékeztem, mit mondott egy perccel korábban a gáz adásról. Két kört mentem kántálva, hogy "nekemeznemfogmenniKristófhagyjálmárbékénbénavagyok" és már mantraként mondogattam, mikor kezdtem ráérezni a dologra. Mint egy kis gyerek, úgy örültem ennek Nem nagy titok, végül sikerült megtanulnom robogózni. Az sem titok - bár ez egy egyszerű dolog, nem igényel tehetséget vagy magas IQ-t - nagyon örülök, hogy a barátom addig erőszakoskodott, hogy rájöttem, nem kell félnem az olyan dolgoktól, amit még nem próbáltam. Hiába írtam már nektek, hogy pozitívan gondolkodok meg nyitott vagyok, azt hiszem az utóbbi időben ezt nem "gyakoroltam". Mert igen, bármilyen bután hangzik, ezt gyakorolni kell: bele kell szőnünk a minden napjainkba és van hogy rá kell erőltetnünk magunkra olyan dolgokat, amikből tudjuk, hogy profitálhatunk. Ki kell mozdulnunk a komfort zónánkból és hinnünk kell magunkban, képesek vagyunk mindenre. Utólag belegondolva, sokat köszönhetek a barátomnak. Ő erősködött, hogy próbáljam ki újra a síelést. Sok rossz emlékem volt a síeléssel kapcsolatban, de ő segített, hogy rájöjjek, ez egy remek téli sport és mellesleg (meglepően) jól megy. Milliónyi ilyen kis példát tudnék felhozni még nektek. A másik tanácsom az, hallgassatok a szereteteitekre, barátaitokra, akik bátorítanak és tanácsokat adnak nektek, hogy tovább lépjetek vagy új dolgokat próbáljatok ki. Higgyétek el, érdemes! Gazdagítjátok az élményeitek tárát, több mindenre lesztek képesek és növelitek az önbizalmatokat ez által. Rebeka
Szabadkozással kezdeném soraimat, azért, hogy mostanában így elmaradtam a bloggal. Elkezdtem a kötelező gyakorlatomat, írom a szakdolgozatot - hol kevesebb, hol több sikerrel -, és őszintén megmondom, ez sok energiát elvesz tőlem. Körülbelül az elkövetkezendő 3 hétben tudok csak gondolkozni és sírva várom az április 15.-ét, mikor leadom a diplomamunkámat. Szerintem én nem is a tavaszi fáradtságot érzem magamon, hanem azt, hogy sorozatosan stresszelem magamat a határidők miatt. Ám mikor ma utaztam haza fele a buszon a munkából, átjárt a boldogság. Az átalában inkább heringkonzervhez hajazó 86-os tele volt üres helyekkel, mikor felszálltam rá. A nap is végre kisütött, mikor elindultunk. Valaki a következő megállóban finom fűszernövényekkel szállhatott fel, mert bazsalikom illat terjengett a levegőben. A telefonomon sorra követték egymást a mostani kedvenc számaim. A csuklóban két 12 éves forma gyerek állt egymással szemben: egy fiú és egy lány. Nevettek, az osztálytársakról beszélgettek és látszott, hogy tetszenek egymásnak. De nem volt semmi megjátszás közöttük, még tiszta volt a beszélgetés. Nem volt benne semmi felnőttes allűr, olyan igazi volt az egész. Én pedig úgy mosolytam ezen, mert eszembe jutott, hogy milyen volt is ez az érzés és ebben az életkorban élni a világban. És mikor azon kezdtem el morforndírozni, mit vegyek vacsorára, rájöttem, hogy tele a hűtő kajával és nem kell befutnom a Spar-ba nyomorogni. Haza érve már ezer wattos mosoly ült az arcomon. Rájöttem, hogy mennyi dolog miatt boldog lehettem volna csak ezen a héten. Megdícsérte egy pincérlány a kabátomat, a csoda kockás piros kabátomat (amit ebben a posztban már láthattatok) és kérd. Tartottam egy szuper előadást az egyik órámon a fősulin. Részt vettem egy érdekes előadáson a Corvinuson és utána ettem egy nagyon finom hambit az egyik barátnőmmel. Jó a társaság a gyakorlati helyemen és szuper feladatokat kaptam a héten (is). Jókat nevettem. Ezeket az apró momentumokat annyira ritkán értékeljük az életünkben és nem biztos – mint az én esetemben is láthatjátok - , hogy egyszerre rájövünk, ez éltet bennünket. Ezek a mindennapi mozzanatok, gondolatok, hangulatok, illatok, képek és emberek teszik teljessé és boldoggá az életünket. Azt tanácsolom nektek, hogy járjatok nyitottabb szemmel – és szívvel -, fogadjátok örömmel és kedvességgel a számotokra kedves pillanatokat és értékeljétek azt, amit természetesnek vesztek. Hogy süt a nap, hogy édesanyád megfőzte a kedvenc ételedet, vagy hogy már csak 10 oldalt kell megírnod a szakdolgozatodból (bocs, nem tudok elszakadni ettől a gondolattól! :D). Rebeka
Legelőször azzal akartam kezdeni a bejegyzést, hogy ezer bocsánat, hogy így elmaradtam az utolsó bejegyzésem óta, pedig jó pár ötletem volt. Aztán mikor már harmadszorra fogalmaztam át a mondandómat, akkor jöttem rá, hogy ezzel ellent mondanék az egyetlen magamnak tett fogadalmamnak: nem érdekel, mit gondolnak mások. Nem is tudom, hány alkalommal csesztem teljesen szét a napomat, hogy olyan apróságon izgattam fel magam és vettem a lelkemre, amin mások vállat vontak volna. Szóval sorry, not sorry… Régebben minden baromságot megfogadtam ilyenkor, tipikusan olyan dolgokat, amiket már akkor tudom, hogy nem fogok betartani, mikor leírom. Nem kell ahhoz egy másik évnek elkezdődnie, hogy valami újba belekezdjünk vagy egy rossz szokást elhagyjunk. Ez az “új év, új én” egy hatalmas közhely - már csak azért is mert nincsen reset gomb az életünben -, mert az újévi fogadalmak 95%-a nem valósul meg. Ha változtatni akarsz az életeden akkor tedd meg akkor, amikor a nagy világmegváltó érzés elfog, ne pedig a vacak január elseje miatt. Ilyenkor inkább legyél hálás az olyan dolgokért, amik örömet okoztak és szeretetet hoztak az életedbe ebben az évben is. Én hálás vagyok azért, hogy járhattam Portugáliában egy intenzív Erasmus kurzuson, mert a legnagyobb változtást hozta az életembe. Hálás vagyok azért, mert szuper embereket ismerhettem meg idén is. Hálás vagyok azért, mert teljes bizonyosságot nyertem, hogy olyan suliba járok és azt tanulom, ami érdekel és szeretem, mert jó vagyok benne. Hálás vagyok, hogy már van egy kevés keresetem, hogy saját magamnak vehessek dolgokat és ne a szüleim támogassanak mindenben. Hálás vagyok, mert klassz családom van, imádnivaló barátnőim és a szerelmem mindenben mellettem áll. Illetve hálás vagyok azért, mert írhatok, van egy blogom a legjobb barátnőmmel és hogy mennyi pozitív visszajelzést kapunk. Köszönöm ezt a csodás évet 2014, imádtalak! Rebeka
|
Két álmodozó írásai életmódról, divatról, szépségápolásról - na meg saját magukról! Archives
February 2017
Categories
All
|