Igazán célratörő és szellemesnek (hitt...) címet adtam a bejegyzésnek, amiből akik tájékozottak a magyar smink brandek terén, tudják már miről fog szólni a mai bejegyzésem. És akik ismerik a Kell a Púder! márkát, szerintem osztoznak a csodálatomban a termékei iránt. Szerencsém volt kipróbálni az ecseteiket és pár szatén szemhéjpúder árnyalatot. Mielőtt leírnám a tapasztalataimat, be szeretném mutatni ezt a nagyszerű márkát, mivel sok mindenben kitűnik a magyar piacon. A márkát egy magyar sminkes, Palánkiné Kelemen Gabriella álmodta meg. A termékeket Angliában gyártják és a legjobb minőségű, legkiválóbb alapanyagokból készülnek. Természetes fényvédő összetevői aktív védelmet nyújtanak a káros UVB sugarak ellen, fényvédelmi besorolása SPF 15-nek felel meg. Anti-bakteriális összetevőinek köszönhetően nyugtatják a bőrt és védelmet nyújtanak a gyulladások ellen. Olajmentes, így egyik termék használata sem képez filmréteget a bőrön.Nem tartalmaznak szintetikus színezéket, szintetikus illatanyagokat, petrokemikáliákat, parabéneket. Plusz pont, hogy sem a termékeket, sem az összetevőit nem tesztelik állatokon és minden termékük vegán. Ez nagyon szimpatikus számomra, bár őszintén megvallom, eddig ezt nem vettem figyelemben egy kozmetikai termék megvásárlásakor sem, de mostantól több figyelmet fogok szentelni ennek. A csomagban három ecset - egy kontúr-, egy pirosító és egy alapozó-púder ecset -, négy szatén szemhéjpúder és egy blender volt. Nos, anyuval szinte az első pillanatban elkezdtünk harcolni melyik kié lesz (és még most sem dőlt el mindegyik sorsa) és a blendert végérvényesen megkaparintotta előlem, így csak az ő véleményét tolmácsolhatom: teljesen más mint a klasszikus alapozószivacs, még egy Yukilon szivaccsal sem lehet összehasonlítani. Persze mindezt jó értelembe vegyétek. Az ecsetek valami fenségesek: puhák, tömöttek, rugalmas a szőrük és nagyon egyszerű tisztítani őket. A kontúr ecsetet még csak egyszer használtam, de már ezzel az egy alkalommal is meggyőzött. A pirosító ecsetet azóta minden nap használom, bevallom ez az első olyan pirosító ecsetem ami ferde. Kézre áll és nagyon egyszerűen lehet vele rétegezni. Az alapozó-púder ecsetet én a kompakt púderem felvitelére használom és IMÁDOM! Komolyan, eddig a hozzá tartozó pamaccsal vittem fel a púdert az arcomra, de azzal a szemem alá sosem tudtam egyenletesen felvinni. A KAP alapozó-púder ecsetével viszont ezt könnyedén meg tudtam valósítani, így ő is a sminkes táskám szerves része lett. A szatén szemhéjpúderek teli találatok a számomra. A négy árnyalat - Harmony, Grass, Dragée és Lucky Me - mindegyike az én színvilágom. Én a hétköznapokon nem használok szemhéjpúdert, meg a szaténos csillogás amúgy is inkább a hétvégére vagy egy elegáns alkalomra való szerintem. Viszont egyből nekik estem, mikor megérkezett a csomag. Nagyon praktikus a csomagolása: kicsi, így könnyen elfér bármilyen sminktáskába, illetve a műanyag adagoló benne megakadályozza, hogy egy véletlen mozdulatnak köszönhetően az egész tartalma a fürdőszoba padlóján kössön ki. Az adagoló által éppen annyi szemhéjpúdert tudsz az ecsetre tenni, amennyire szükséged van. Azt hozzá kell tennem, hogy mivel ásványi a szemhéjpúder és enyhén csillámos, én ajánlom alá a szemhéjpúder alapozót, mivel anélkül könnyen lepereg. Olvastam máshol, hogy vizesen még erősebb színük lesz, de nekem pont tetszik ez a visszafogott szatén fény. Engem 100%-osan meggyőztek a termékek és csak ajánlani tudom a használatukat. Tervben van, hogy rendelek még tőlük egy rózsás pirosítót, illetve kíváncsi vagyok a matt szemhéjpúdereikre. Rebeka
0 Comments
... és te nem tudsz belőle limonádét készíteni. Rágtam magam, hogy megírjam e ezt a bejegyzést, de mint minden ilyen helyzetben rájöttem, hogy ez a platform a mi kis nyílt naplónk, ahol tanácsot adunk, szívünk kis kívánságait pötyögjük le és persze magunkról is írunk. Mi más értelme lenne egy lifestyle blognak. Én szeretem más bloggerek személyesebb posztjait, így most már én sem tartok attól, hogy bepillantást nyerjetek az életembe. Amikor végeztem a főiskolán és a kezembe tartottam a diplomámat, úgy éreztem a világ az enyém, arra vár, hogy bevegyem egy kis szegletét. Fél éves munkakeresés után a saját szakmámban vidéken egy kicsit másképp látom a dolgokat. Rájöttem, hogy naiv kis 22 éves fruska vagyok, mert azt hittem, majd egy perc alatt lesz állásom. Fél év után oda jutottam, hogy az éltet mikor reggel felkelek, ez az első gondolatom: este milyen jó lesz visszabújni a meleg takaró alá és újra aludni. Fél év után oda jutottam, hogy meg kellett állapítanom, le kell egyes dolgokról mondanom a kényelem és elképzeléseim kárára. Fél év után rá kellett jönnöm, az akadály, ami előttem tornyosul én magam vagyok. Saját magamat küldtem a padlóra és megszoktam, hogy ott ragadtam. Lássuk be, elég nehéz ezzel szembesülni. Én hetekig tagadtam, veszekedtem mindenkivel, aki próbálta ezt elmagyarázni nekem és vérig sértve löktem el a segítséget. Mert segítség a kéretlen tanács és a szülői szigor. Csak nekem ehhez hónapok kellettek, hogy rájöjjek. Elég elkeserítő, mikor a terved nem úgy alakul, ahogy te akartad. És mikor már nem tudtam tovább tagadni, mikor már tudtam, így nem lehetek boldog hosszútávon az egy igazi pofon volt. Összetörtem napokra és nehezen tudtam magam összerakni. Szerintem még most sem vagyok az igazi formámban, de dolgozom rajta. Tervezek, alaposan. Az egyik legjobb barátnőm adta a legjobb tanácsot ezzel kapcsolatban. Hogy kell A, B, C, D tervet készíteni és ha ezek se jönnek össze, legyen ott az az E terv is. És így tovább. Én eddig csak egy A tervet készítettem, ragaszkodtam hozzá foggal-körömmel és nemet mondtam mindenre, ha nem volt összeegyeztethető az elképzeléseimmel. Most itt sorakoznak előttem a tervek, némelyik félig készen, de határozottan állnak egymás után a tornasorba. Én pedig félve teszem meg az első lépéseket az új A tervben, mert ez rohadt ijesztő. Kimozdulni a komfort zónámból, egy új perspektívából szemlélni mindent és magabiztosságot színlelve (hátha rám ragad és ez természetes tulajdonságom lesz) menni előre a terv(ek) szerint meglepően új és túlságosan is felnőtt dolog. Rebeka
Nem szeretem az új év=új én szarságot, szerintem az emberek és az életük cseppet sem változik meg ettől a naptól. Nem élünk egy tündérmesében, ezáltal nincs jó tündérkeresztanyánk, aki 00:01-kor suhintana egyet a varázspálcájával és az életünk elképesztően nagy fordulatot venne és megváltozna. Nem történik meg a csoda, az a rohadt tök nem marad tovább hintó és az egerek továbbra is a padláson fognak tanyázni. Nincs új kezdet attól, mert elkezdődött egy új év. Semmi negativítás, ez az igazság szerintem. Viszont év végén - esetemben ez év második napján - mindenkit megszáll a nosztalgia és pozitívan tekint a jövőre. Míg mások hatalmas elvárásokat támasztanak maguk elé és olyan "álmokat" kergetnek, amikre igazából nincs szükségük, én szeretek reális tervet készíteni és nem ragaszkodni hozzá túlságosan. 2015 egy kedves, kissé monoton és mélyvízbe kerülős év volt számomra. Szakdolgozat, gyakorlat, államvizsga - mind olyan dolog, ami új volt, embert próbáló és száraz. De jó is, mert felelősséget és kitartást tanulhattam általuk. Júliusban megkaptam a diplomámat, ami azt hiszem a legjobb dolog eddigi életemben. Letettem valamit az asztalra, tettem az álmaimért, azért, hogy tovább léphessek az életem képzeletbeli létráján. Szeptember óta monotonná vált az életem, mert a családi vállalkozásban dolgozom, de nem bánom. Jó érzés segíteni a szüleimnek és belelátni egy vállalkozás működésébe, az üzleti életbe. 2016 úgy érzem sokat tartogat számomra. A listám nem hosszú, az elvárásaim sem irreálisak és nem veszem túl komolyan, mert ha nem úgy történnek a dolog lépésről lépésre ahogy le van írva, nem dől össze a világ. Minden úgy fog történni, ahogy lennie kell. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy nem kell rajta dolgozni, verejtékkel átitatni és várni, hogy történjen minden magától. Engem ez spannol fel, másokat az, hogy gyökeresen megváltoztatják az életüket. A lényeg, hogy ne veszítsd el magad és tervezz. Ez a lényeg - élni úgy, ahogy a legjobb neked és a legtöbbet tenni önmagadért. Rebeka
|
Két álmodozó írásai életmódról, divatról, szépségápolásról - na meg saját magukról! Archives
February 2017
Categories
All
|