Bár számomra fájdalmas erre gondolni, hamarosan vége a nyárnak. Úgy érzem, mintha csak napok teltek volna el a záróvizsga óta, nem hónapok. Mintha ez a nyár és az alatta megélt emlékek épp csak most történtek volna meg. Emlékszem, mikor lázasan tanultam a tételeket és már hobbiból idegesítettem fel magamat mindenen, azzal nyugtattam és vidítottam fel magam, hogy ezen a nyáron állandóan bulizni fogok, enyém a határtalan ég és stb. Naivan vetettem bele magamat a forró napokba. Vagyis inkább bele mártóztattam a lábikómat, mert a nyaram leginkább melóval töltöttem. Nem panaszkodom, sok mindent tanultam és nyertem ezen a nyáron, és mondhatni, amennyit lehetett kimaxoltam belőle. Hirtelen felindulásból, a VOLT fesztivál előtt kb. 5 nappal döntöttem el, hogy az eltervezett egy nap helyett egész hetes bérletet veszek. Az első fizetésem bánta, én viszont nem, A tavalyit amúgy is kihagytam, így az ideit már nem (is) akartam. Akik ismernek tudják, hogy inkább koncertekre járok, mint tuc-tuc zenés szórakozóhelyekre - nem hazudok, az olyan bulikat is szeretem -, így nekem egy fesztivál maga a Kánaán. A jó kis hazai zenekarok mellett örült a kis szívem a Bastille és a Parov Stellar Band koncertnek, illetve utolsó napi John Newman koncert tette az i-re a pontot. A jó társaság feledtette velem, hogy nap közben dolgoznom kellett. Finomakat ettem - a Zing burgert ne hagyjátok ki a fesztiválokon ha szerencsétek van hozzá - és rozé fröccsel hűtöttem le magamat esténként. Tökéletes volt az egész. Belefért pár balatoni hétvége, amit egyszer pedig 20 fokban sikerült eltöltenem - bár a rossz idő sem hátráltatott abban, hogy medencében lubickoljak. Igaz, először nem önként másztam bele a számomra jéghideg vízbe, a barátom ruhástul dobott bele. Jófej mi? Félig balatoni gyerek vagyok, nagyszüleim az északi parton laknak, így 2 hónapos korom óta töltöm ott a nyaraimat kisebb-nagyobb ideig. Bár idén csupán 3 napot tölthettem Révfülöpön, nem hagytam ki a gyermek- és tinédzser kori helyeimet. Örök szerelem fűz oda. Egyszerre Volt fesztivál után átvehettem a diplomámat, ami megkoronázta az elmúlt 3 évemet. A főiskola jó buli volt, borzasztóan hamar eltelt. Sokat köszönhetek az egyik főiskolás tanáromnak, részt vehettem egy Erasmus kurzuson Portugáliában és sok mindenbe belepillanthattam. Rádiózhattam, tévézhettem gyakorlaton belül. Sikerült eljutnom ismét a bécsi állatkertbe és teljesen kiélhettem panda és kis elefánt mániámat. Olyan vagyok mint egy kisgyerek és olyan áhítattal mászkálok az állatkertben, mintha először járnék ott. Így a poszt végére érve és vissza tekintve a nyárra mégis csak szuper volt. Nem volt olyan szabad és zabolátlan, mint amilyenre terveztem, de annyi sok jó emléket hordoz, amit magammal vihetek a rideg, utálatos őszbe. Rebeka
0 Comments
Leave a Reply. |
Két álmodozó írásai életmódról, divatról, szépségápolásról - na meg saját magukról! Archives
February 2017
Categories
All
|