Minden évben kikerülhetetlen a február 14.-ke okozta dilemma - a Valentin-nap. Hiába nem a mi nemzetünk ünnepe, szerintem ez már nem számít. Beszivárgott az életünkbe és már lassan egy hónapja bámulom a szívecskékkel teleaggatott üzletek kirakatait és pirosban-pinkben játszó hírlevelek tucatjait az e-mail fiókomban. Számomra egy rózsaszín csillámporral telefújt nap és nem tagadom, hogy szeretem. De szerintem nem ez az egyetlen nap az évben, amin ki kellene fejeznünk azt a szeretet/szerelmet amit mások iránt érzünk. Illetve szerintem ezen a napon nem csak másokat, de magunkat is szeretnünk kell. Ha van párod, ha nincs, a Valentin-nap egy tökéletes alkalom arra, hogy kimutasd a szeretetedet magad iránt. A tökéletes pihenés Lazíts, olvass könyvet, kirándulj egyet vagy nézd meg a kedvenc filmedet. Kávézz a kedvenc helyeden, találkozz a barátnőiddel vagy a szerelmeddel. Nem muszáj romantikázni ezen a napon. A lényeg, hogy engedj meg magadnak egy (vagy több) olyan programot, ami kikapcsol és boldoggá tesz. A tökéletes kényeztetés Na, ezt ki hogy érti... Én egy kényeztető forró fürdőre gondoltam. Elő a habfürdővel, a fürdősóval vagy egy illatos fürdőbombával. Én a Yamuna termékeit imádom, ha lazítani akarok csak előveszem a kedvenc levendulás fürdőbombámat, pár vanília illatú mécsest és beteszem a relaxációs playlist-emet. A tökéletes nassolnivaló Ezen a napon (meg amúgy az év többi napján) nem kell lelkiismeret-furdalást érezni egy elfogyasztott tábla csoki, édesség vagy bármiféle nasi után. Ha a szerelmedtől kapod ezt a nasit akkor meg főleg nem kell. A tökéletes időpont Például arra, hogy felhívd a nagymamádat/anyukádat/egy távol élő rokont, hogy szereted. Igen, ez baromi jól fog esni neki, de neked még inkább. Vagy tegyél bármilyen jótékony dolgot. Felmelegíted a szívedet és büszke leszel magadra - ez a legjobb érzés a világon. Rebeka
0 Comments
Emlékszem, tavaly figyeltem fel először a Pantone aktuális évi színének kiválasztására, akkor a Marsala-t kiáltották ki az év színének. Bevallom, én a tavalyi divatszín nagy hódolója vagyok, a burgundi vörös szín az egyik kedvencem. Általában feketét, szürkét, fehéret vagy sötét színeket hordok szívesen és a Marsala szín tökéletesen bele illet az én kis gardróbom és világom színei közé.
Az idén először két színt határozott meg a Pantone - a Rose Quartz (Rózsakvarc) és a Serenty (Derűs kék - really, jobb fordítás nem lett volna?) színek lettek a "kiválasztottak". Az idei trendszínek a nyugodt, derűs légkört kívánják megteremteni, hogy egy kis békét csepegtessenek minden napjainkba. Nos, bár a fentebb leírtak alapján nem ezt gondolnátok, de imádom ezeket a színeket. Ezek a csodás pasztell színek igazán csajosak és mindig közel álltak a szívemhez, főleg a Rose Quartz. Bár magamon hordani eddig nem szeretem (mert feszengek ezekben a világos színekben), már most lóg pár ilyen színű darab a szekrényemben. Nyilván nem kell az egész outfitünket vagy lakásunkat erre a két színre kihegyezni, de szerintem ezek a finom színek tökéletesen illenek egy letisztult ruhatárhoz és épp egy kicsi változatosságot hoz a megjelenésünkbe.
Illetve a végére tartogattam egy képet, amin szerepelnek azok a színek a Rose Quartz és a Serenty mellett, amik a Pantone szerint uralni fogják az idei divatot.
Rebeka
... és te nem tudsz belőle limonádét készíteni. Rágtam magam, hogy megírjam e ezt a bejegyzést, de mint minden ilyen helyzetben rájöttem, hogy ez a platform a mi kis nyílt naplónk, ahol tanácsot adunk, szívünk kis kívánságait pötyögjük le és persze magunkról is írunk. Mi más értelme lenne egy lifestyle blognak. Én szeretem más bloggerek személyesebb posztjait, így most már én sem tartok attól, hogy bepillantást nyerjetek az életembe. Amikor végeztem a főiskolán és a kezembe tartottam a diplomámat, úgy éreztem a világ az enyém, arra vár, hogy bevegyem egy kis szegletét. Fél éves munkakeresés után a saját szakmámban vidéken egy kicsit másképp látom a dolgokat. Rájöttem, hogy naiv kis 22 éves fruska vagyok, mert azt hittem, majd egy perc alatt lesz állásom. Fél év után oda jutottam, hogy az éltet mikor reggel felkelek, ez az első gondolatom: este milyen jó lesz visszabújni a meleg takaró alá és újra aludni. Fél év után oda jutottam, hogy meg kellett állapítanom, le kell egyes dolgokról mondanom a kényelem és elképzeléseim kárára. Fél év után rá kellett jönnöm, az akadály, ami előttem tornyosul én magam vagyok. Saját magamat küldtem a padlóra és megszoktam, hogy ott ragadtam. Lássuk be, elég nehéz ezzel szembesülni. Én hetekig tagadtam, veszekedtem mindenkivel, aki próbálta ezt elmagyarázni nekem és vérig sértve löktem el a segítséget. Mert segítség a kéretlen tanács és a szülői szigor. Csak nekem ehhez hónapok kellettek, hogy rájöjjek. Elég elkeserítő, mikor a terved nem úgy alakul, ahogy te akartad. És mikor már nem tudtam tovább tagadni, mikor már tudtam, így nem lehetek boldog hosszútávon az egy igazi pofon volt. Összetörtem napokra és nehezen tudtam magam összerakni. Szerintem még most sem vagyok az igazi formámban, de dolgozom rajta. Tervezek, alaposan. Az egyik legjobb barátnőm adta a legjobb tanácsot ezzel kapcsolatban. Hogy kell A, B, C, D tervet készíteni és ha ezek se jönnek össze, legyen ott az az E terv is. És így tovább. Én eddig csak egy A tervet készítettem, ragaszkodtam hozzá foggal-körömmel és nemet mondtam mindenre, ha nem volt összeegyeztethető az elképzeléseimmel. Most itt sorakoznak előttem a tervek, némelyik félig készen, de határozottan állnak egymás után a tornasorba. Én pedig félve teszem meg az első lépéseket az új A tervben, mert ez rohadt ijesztő. Kimozdulni a komfort zónámból, egy új perspektívából szemlélni mindent és magabiztosságot színlelve (hátha rám ragad és ez természetes tulajdonságom lesz) menni előre a terv(ek) szerint meglepően új és túlságosan is felnőtt dolog. Rebeka
Nem szeretem az új év=új én szarságot, szerintem az emberek és az életük cseppet sem változik meg ettől a naptól. Nem élünk egy tündérmesében, ezáltal nincs jó tündérkeresztanyánk, aki 00:01-kor suhintana egyet a varázspálcájával és az életünk elképesztően nagy fordulatot venne és megváltozna. Nem történik meg a csoda, az a rohadt tök nem marad tovább hintó és az egerek továbbra is a padláson fognak tanyázni. Nincs új kezdet attól, mert elkezdődött egy új év. Semmi negativítás, ez az igazság szerintem. Viszont év végén - esetemben ez év második napján - mindenkit megszáll a nosztalgia és pozitívan tekint a jövőre. Míg mások hatalmas elvárásokat támasztanak maguk elé és olyan "álmokat" kergetnek, amikre igazából nincs szükségük, én szeretek reális tervet készíteni és nem ragaszkodni hozzá túlságosan. 2015 egy kedves, kissé monoton és mélyvízbe kerülős év volt számomra. Szakdolgozat, gyakorlat, államvizsga - mind olyan dolog, ami új volt, embert próbáló és száraz. De jó is, mert felelősséget és kitartást tanulhattam általuk. Júliusban megkaptam a diplomámat, ami azt hiszem a legjobb dolog eddigi életemben. Letettem valamit az asztalra, tettem az álmaimért, azért, hogy tovább léphessek az életem képzeletbeli létráján. Szeptember óta monotonná vált az életem, mert a családi vállalkozásban dolgozom, de nem bánom. Jó érzés segíteni a szüleimnek és belelátni egy vállalkozás működésébe, az üzleti életbe. 2016 úgy érzem sokat tartogat számomra. A listám nem hosszú, az elvárásaim sem irreálisak és nem veszem túl komolyan, mert ha nem úgy történnek a dolog lépésről lépésre ahogy le van írva, nem dől össze a világ. Minden úgy fog történni, ahogy lennie kell. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy nem kell rajta dolgozni, verejtékkel átitatni és várni, hogy történjen minden magától. Engem ez spannol fel, másokat az, hogy gyökeresen megváltoztatják az életüket. A lényeg, hogy ne veszítsd el magad és tervezz. Ez a lényeg - élni úgy, ahogy a legjobb neked és a legtöbbet tenni önmagadért. Rebeka
Szerintem rájöhettetek, hogy ha karácsonykor szeretek kiöltözni, akkor szilveszterkor is hasonlóan gondolkodok. Én vagyok az a lány, aki minden szilveszterre új ruhát vásárol magának. Nem tudom miért, ilyenkor semmi nem felel meg számomra, ami a szekrényemben lóg.
Idén megszerettem volna törni ezt a "hagyományt" és egy már régebben megvásárolt piros csipkeruhát vettem volna fel, de úgy alakult, hogy egy házi buliban búcsúztatom az óévet, ahova túl rövidnek ítéltem a csipke csodát, így egy sima fekete rövid overálba invesztáltam a pénzemet - szóval megint csak új ruhát vettem. So bad girl... A csillogást idén se szeretném kihagyni, ezért a sminkem és a kiegészítőim extrábbak és csillogóak lesznek. Szerintem a szilveszter az az este, amikor a glittert és a csillámport túlzásba lehet vinni. Csillogjon rajtad bármi, az csak jó lehet. A műszempilla pedig elengedhetetlen! Hoztam nektek pár outfit ötletet a holnapi estére, inspirálódjatok! ;)
Rebeka
|
Két álmodozó írásai életmódról, divatról, szépségápolásról - na meg saját magukról! Archives
February 2017
Categories
All
|