És valóban, újra. Hiába tettem ígéretet magamnak majdnem 2 hónappal ezelőtt, hogy a szakdolgozat írás miatt eltünedező lényem töretlenül ontani fogja magából mostantól a blog bejegyzéseket egy fajta megszegett ígéret lett. Szánom bánom, főleg magam miatt. Na meg hogy nem láttam azt, mennyien olvasták az új bejegyzést, mert néha olyan számban látogattátok meg a blogot, hogy kisebb öröm sírás kerülgetett. Sovány vigasz, de az államvizsgára való készülés, majd a felnőtt élet tengerébe sikerült hirtelen csobbanás kissé elfeledtette velem szeretett blogunkat. Persze majdnem minden nap eszembe jutott, hogy na most már írni kéne, valahogy nem sikerült. Nem mindig a körülmények miatt, inkább a lustaság miatt. Egy és egy millió kis blog létezik szerte a világon, és szinte percenként születnek meg újabb blogocskák. Így az ember (legalábbis én biztos) úgy érzi, mindig valami egyedit és nem folytonos tucat bejegyzésekkel kell kábítani benneteket. Van, hogy napokig írok át egy bejegyzést vagy órákat töltök el a Pinteresten, hogy a legjobb képet találjam az adott témához, amiről írok. Bevallom, ez sok energiát elvesz az embertől, de én szeretem csinálni. Csak mostanában ellustultam (teszem hozzá minden téren). Lehet Nektek az, hogy se én, sem Enikő nem írtunk, nem hozott változást az életetekben és nem fontolgattátok az öngyilkosságot az elmaradt bejegyzések miatt. Nekem viszont már nagyon hiányzott, rengeteg ötletem és megkezdett bejegyzésem van. Szóval jelzem újra: itt vagyok és többet nem tűnök el! ;) Rebeka
0 Comments
Leave a Reply. |
Két álmodozó írásai életmódról, divatról, szépségápolásról - na meg saját magukról! Archives
February 2017
Categories
All
|