Szabadkozással kezdeném soraimat, azért, hogy mostanában így elmaradtam a bloggal. Elkezdtem a kötelező gyakorlatomat, írom a szakdolgozatot - hol kevesebb, hol több sikerrel -, és őszintén megmondom, ez sok energiát elvesz tőlem. Körülbelül az elkövetkezendő 3 hétben tudok csak gondolkozni és sírva várom az április 15.-ét, mikor leadom a diplomamunkámat. Szerintem én nem is a tavaszi fáradtságot érzem magamon, hanem azt, hogy sorozatosan stresszelem magamat a határidők miatt. Ám mikor ma utaztam haza fele a buszon a munkából, átjárt a boldogság. Az átalában inkább heringkonzervhez hajazó 86-os tele volt üres helyekkel, mikor felszálltam rá. A nap is végre kisütött, mikor elindultunk. Valaki a következő megállóban finom fűszernövényekkel szállhatott fel, mert bazsalikom illat terjengett a levegőben. A telefonomon sorra követték egymást a mostani kedvenc számaim. A csuklóban két 12 éves forma gyerek állt egymással szemben: egy fiú és egy lány. Nevettek, az osztálytársakról beszélgettek és látszott, hogy tetszenek egymásnak. De nem volt semmi megjátszás közöttük, még tiszta volt a beszélgetés. Nem volt benne semmi felnőttes allűr, olyan igazi volt az egész. Én pedig úgy mosolytam ezen, mert eszembe jutott, hogy milyen volt is ez az érzés és ebben az életkorban élni a világban. És mikor azon kezdtem el morforndírozni, mit vegyek vacsorára, rájöttem, hogy tele a hűtő kajával és nem kell befutnom a Spar-ba nyomorogni. Haza érve már ezer wattos mosoly ült az arcomon. Rájöttem, hogy mennyi dolog miatt boldog lehettem volna csak ezen a héten. Megdícsérte egy pincérlány a kabátomat, a csoda kockás piros kabátomat (amit ebben a posztban már láthattatok) és kérd. Tartottam egy szuper előadást az egyik órámon a fősulin. Részt vettem egy érdekes előadáson a Corvinuson és utána ettem egy nagyon finom hambit az egyik barátnőmmel. Jó a társaság a gyakorlati helyemen és szuper feladatokat kaptam a héten (is). Jókat nevettem. Ezeket az apró momentumokat annyira ritkán értékeljük az életünkben és nem biztos – mint az én esetemben is láthatjátok - , hogy egyszerre rájövünk, ez éltet bennünket. Ezek a mindennapi mozzanatok, gondolatok, hangulatok, illatok, képek és emberek teszik teljessé és boldoggá az életünket. Azt tanácsolom nektek, hogy járjatok nyitottabb szemmel – és szívvel -, fogadjátok örömmel és kedvességgel a számotokra kedves pillanatokat és értékeljétek azt, amit természetesnek vesztek. Hogy süt a nap, hogy édesanyád megfőzte a kedvenc ételedet, vagy hogy már csak 10 oldalt kell megírnod a szakdolgozatodból (bocs, nem tudok elszakadni ettől a gondolattól! :D). Rebeka
0 Comments
Leave a Reply. |
Két álmodozó írásai életmódról, divatról, szépségápolásról - na meg saját magukról! Archives
February 2017
Categories
All
|