Avagy lányok a lányok ellen. Mi vagyunk a legrosszabbak egymás önbizalmának lerombolásában, akármennyire is mondjuk, hogy ez meg az a srác összetörte az önképünket, mégis egymással vagyunk a legkegyetlenebbek. Egyet szögezzünk le már így a legelején, senki sem tökéletes. Rengetegszer jön mindenki ezzel a közhellyel, de akkor is igaz. Mindig tudunk fejlődni, legyen az külsőleg vagy belsőleg. Ha alakot akarunk formálni, elkezdünk helyesen étkezni, eljárunk edzeni, de mi történik, ha rájövünk, hogy belül sem stimmel valami?! Mindenki máshogy reagál az ilyen helyzetekre, ilyenkor mutatkozik meg egy ember belső erőssége. Én személy szerint mindig kicsit kívülállónak éreztem magam. Sokszor más zenét szerettem, mint a többség, más ruhák tetszettek és legfőképp a legtöbbször más dolgok érdekeltek. Alacsony önbizalommal nőttem fel, ez nem titok, de senki sem mondta, hogy rendben van másnak lenni, hiszen mindenki más, és ez így tökéletes. Szóval én most itt vagyok, és ezt higgyétek el!
Most, hogy visszagondolok, a legnagyobb ellenségem saját magam voltam, de emellett a legtöbb fóbiám a lányok miatt keletkezett. Valljuk be a tinédzsereknek nem a legnagyobb erőssége egymást dicsérni. Mindenki egymás háta mögött beszél, utálkozik, és sajnos sokan abban lelik örömüket, hogy másikat megszégyenítenek. Sok olyan csoportba léptem be Facebookon az elmúlt pár hónapban, ahol lányok eladhatják a már megunt ruháikat a boltinál olcsóbb áron. Sokszor előfordul, hogy – felételezve, mivel egy közösségbe lépett be az adott személy – személyesebb dolgokat kérdeznek, vagy csak véleményt kérnek egy ruhadarabról. Itt vettem észre a legnagyobb „támadásokat”. Ha már egy apró dolog, mint egy ruhadarab vagy csak egy kiegészítő nem tetszett valakinek, úgy nekiestek egymásnak, mintha az életük múlt volna rajta. Most csak fiatal lányokról beszélünk. Itt jön a kérdés, hogy miért? Ha valakinek nem tetszik valami, miért kell hangosan lejáratni a másikat? Nem tetszhet ugyanaz az összes embernek a világon, vannak olyan darabok, amiket én is borzalmasan csúnyának tartok, de sosem éreztem a legkisebb késztetést sem arra, hogy nyilvánosan véleményt nyilvánítsak erről. Azt a negatív energiát, annyi minden más pozitív dologba tudjátok fektetni, szerintem el sem tudjátok képzelni. Valószínűleg mindenki olvasott már az internetes zaklatásokkal kapcsolatos öngyilkosságokról, ami napjainkban egyre gyakoribb. Erről csak mi tehetünk, hiszen egymást bántjuk. Álljatok ki inkább a barátaitok, vagy akár idegenek mellett, nektek is sokkal jobb napotok lesz tőle, másnak meg lehet a legrosszabb napját teszitek jobbá. Sosem fogunk tökéletes világban élni, de tehetünk érte, hogy jobban érezzük magunkat, napról napra. Végszóként, ezt az 5 pontot találtam egy képen, amit szerintem érdemes lefordítani: 1. A bőröd lehet, hogy sosem lesz tökéletes, de ez teljesen rendben van. 2. Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne vágasd le a hajad olyanra, amilyenre szeretnéd, hogy ne vedd meg a tökéletes ruhát, amit a kirakatban láttál, vagy hogy ne idd meg azt a nagyon finom kávét, amit imádsz. 3. Mindenki (beleértve a családod, a barátaid, a munkatársaid) beszélni fog a hátad mögött, és te is az ő hátuk mögött, de ez nem jelenti azt, hogy nem szeretitek egymást. 4. Rendben van, ha olyan dolgokra költöd a pénzed, amik boldoggá tesznek. 5. Néha minden ok vagy indok nélkül megszűnnek bizonyos kapcsolatok. Ez akár 6 vagy 60 évesen is megtörténhet veled, ez az élet. A feladatom számotokra, nagyon egyszerű, a héten dicsérjetek meg valakit, minden ok nélkül, ne a hibát keressétek rajta! Enikő
0 Comments
Leave a Reply. |
Két álmodozó írásai életmódról, divatról, szépségápolásról - na meg saját magukról! Archives
February 2017
Categories
All
|